Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 90

El kell mennem már Családrul,

Isten hozzád, angyalom!

Mert te tőled el kell válnom,

Jaj be nagyon fájlalom.

Jaj már nekem, neked is,

Jaj a szivem, szived is,

Szorongatja a szerelem,

Járja bús szivemet is.

Föltekintek még én egyszer

A csillagos egekre;

Ott látok én kis madárkát

Haza felé repülve.

Szállj le, madár, ha lehet,

Irok neki levelet:

Mondd meg az én galambomnak,

Ne sirasson engemet.