Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 99

Sokszor vagyok nálad nélkül,

Busúlok magam egyedül;

Sokszor szivem búba merül,

Igaz szerelem tüzétül.

Ha tudtad hogy haragszol rám,

Mért csókoltad meg az orczám?

Jobb lett volna, édes rózsám,

Ne is szóltál volna hozzám.

Elmégysz babám, engem itt hagysz,

Bús szivemre bánatot hagysz,

Akkorát, mint köves halom,

Meghalok érted, galambom.