Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 87

Én istenem, be szép élet,

A ki csizmaziát szeret,

Mihelyt feslik a csizmája,

Mindjárt bevarrja rózsája.

Még is gyöngyebb az az élet,

A ki szabólegényt szeret,

Mihelyt feslik a ruhája,

Mindjárt megvarrja rózsája.

De még gyöngyebb az az élet,

A ki úrfi legényt szeret,

Mihelyt elfogy a kávéja,

Mindjárt küld a patikába.

Még is gyöngyebb az az élet,

A ki atyafiát szeret,

Mihelyt elfogy a jó bora,

Mindjárt küldi a sógora.

Megterítem asztalomat,

Ugy várom a galambomat;

Várom, várom, a mig várom,

Még rám nem érik az álom.