Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 68

Bezzeg van Pest vármegyében,

A Dunának lementében,

A ki ragyog személyében,

Mint a csillag az egekben.

Ékes viola nemzette,

A pünkösti rózsa szülte,

Égi harmattal nevelte,

Ezt az egyet ugy kedvelte.

Mint a napnak ragyogása,

Barna szemének járása;

Ugy illik egész mozgása,

Még csak Pesten sincsen mása.

Szép kis gyönge termetének,

Ékesen zengő nyelvének,

Nem kár volna személyének,

Hogy ünnepet szentelnének.

S e gyöngy leány az én rózsám,

Ha barna szemét veti rám,

S gyöngén megcsókolja orczám,

Nincs ország, mellyér odadnám.