Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 75

A kállai utcza ki van festve,

Teli van legénynyel minden este,

Sétálnak kevélyen, mint a páva,

Csak úgy mosolyognak a leányra.

Hej! megmondtam, rózsám, ne nézz rájok;

Csalfa legény, csalfán szól a szájok,

Nem fogadtad: megfogott a tőre,

Nem megyünk már rózsám, esketőre.

Fel-felülök szürke paripámra,

Bevágtatok Kálló városába;

Betekintek rózsám kapujára,

S hull a könyem a nyeregkápára.

Nincsen nekem sehol maradásom;

Érted hull a könyem, szép galambom.

Ha szeretsz, jőj a Tisza vizére,

Ketten szálljunk le a fenekére!