Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 84

Akkor veszlek el, galambom,

Ha elfogy az a nagy halom.

Inkább kosárral elhordom,

Csak engem végy el, galambom.

De te elmégy, s engem itt hagysz,

Szivemre bút s bánatot hagysz,

Ollyat mind a szomszéd halom;

Érted halok meg, galambom.

Elment, elment az én párom,

Még az éjjel visszavárom.

Visszavárom éjszakára,

Csókot nyomok orczájára.