Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 167

Kincsem, komám asszony!

Csak ollyan az asszony.

Újjai az orsón,

Szemei az korsón.

Ha megitta magát,

Félre üti kontyát.

Kincsem, komám asszony!

Csak ollyan az asszony.

Dudolja nótáját,

Hajtja kotyogóját,

Mereszti a száját,

Nyeli borocskáját.

Kincsem, komám asszony stb.

Ha azt mind kiitta,

Veszett illyen adta

Pörög síkos nyelvén,

Urától sem félvén.

Kincsem, komám asszony stb.

Medve pofozza meg,

A bagoly rúgja meg,

Vágja le a sárkány,

Röfögje az ártány.

Kincsem, komám asszony stb.

Ha magát megunja,

Pajtását kinálja,

Igyál! most van módunk,

Még fenn áll a kontyunk.

Kincsem, komám asszony stb.

Ha az majd lecsuklik,

Nékünk is úgy tetszik,

Fekszünk nyoszolyánkra,

A puha párnánkra.

Kincsem, komám asszony!

Csak ollyan az asszony.