Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 171

Mindennek van szeretője,

Csak én nekem nincsen,

Kinek kettő, kinek három,

Nekem egy csep sincsen.

Ha az isten egyet adna,

Jaj de megbecsülném,

Kezét lábát összekötném,

A füstre feltenném.

A barátok, a barátok

Fa czipőben járnak;

Azok élik világokat,

A kik ketten hálnak.

Én mint szegény árva legény,

Csak egyedül hálok,

Minden felé tapogatok,

De csak falat látok.