Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 173

Az asszony egy szükséges rosz, de a férje

Jóvá teszi, csak lábsziját ne kimélje.

Csókolja meg kétszer,

Lábszijazza meg hétszer

Minden héten,

Ujjú! minden héten.

Bánom én a házasságom, a mig élek,

Szaporodik a sok poronty, attul félek.

Már is tele a kuczkó,

Majd megbódul a ficzkó

Boszújában,

Ujjú! boszújában.

Föl sem veszem a világot, eb busuljon!

Csak hogy tőlem a komorság eloszoljon.

Előveszem a pintest,

Megujul ettül a test,

Egyszeriben,

Ujju! egyszeriben!