Читать книгу Osszes koltemenye - Zrinyi Miklos - Страница 10

(EPIGRAMMÁK)

ATILLA

1.

Isten haragjának én szelleti voltam,

Mikor ez világot fegyverrel nyargaltam,

Vércataractákat karddal árosztottam,

És mint egy villámás, földet megfutottam.

2.

Én vagyok magyarnak legelső királyja,

Utolsó világrészrül én kihozója!

Én lehetek tehát magyarnak példája,

Hirét s birodalmát hogy nyujtsa szablyája.

BUDA

Mely rosszul alkhatnak egy királyi székben

Méltóság és egy esz, az mely engedetlen,

Rólam és Remusrul példát vehet minden

Vesztő, mert nem fértem az bátyám székiben.

SZIGETI ZRINI MIKLÓS

Mint Hector Troiának,

Ugy én Szigetvárnak

Erős őrzője voltam;

Mutattam pogánynak,

Hogy nagy Jehovának

Kedves szolgája voltam,

És előbb éltemet,

Hogysem hüvségemet,

Testembül kibocsáttam.

DELI VID SARKOVICS

Én is nem keveset

Tettem, hogy elesett

Világrontó pogány eb;

Nagy csorbát csináltam

Az ottoman holdban:

Nem lesz immár serényebb;

Uramért, hazámért,

Nagy Isten fiáért

Életem volt legkissebb.

RADIVOJ ÉS JURANICS VAJDÁK

Mi boldogok voltunk,

Eggyütt éltünk, holtunk,

Most Istennél van lelkünk;

Az nagy Zrini mellett

Hirünk kerekedett,

Érte halált szenvedtünk:

De nem volt heába,

Mert jó unokája

Örökössé tett bennünk.

FARKASICS PÉTER

Csak alig mutatott,

S mindjárt visszarántott

Kegyetlen fátum engem;

Jó uram siratott,

S fia rólam irt jót,

Helyén vagyon hát hirem:

Nem adatott minden

Mindennek éltében;

Isten kedve ugy légyen.