Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 11

Állj előmbe, rózsám, hadd bucsúzzam tőled,

Ha el nem bucsúzom; bujdossunk el ketten!

Vagy meghalok érted,

Vagy enyimmé tészlek,

Édes szivem!

Fekete két szemed mire csalt meg engem?

Gyenge szép termeted mire hozott engem?

Vagy meghalok érted,

Vagy enyimmé tészlek,

Édes szivem!

Ne menj el, galambom, ne repülj el tőlem,

Jőjj vissza madaram, szállj bé ablakomban!

Vagy meghalok érted,

Vagy enyimmé tészlek,

Édes szivem!

Ha elmégy is szivem, csak hozzám igaz légy,

Igaz szereteted hamisra ne forditsd!

Vagy meghalok érted,

Vagy enyimmé tészlek,

Édes szivem!