Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 15

Ángyom, ángyom, édes ángyom,

Mért szeret kend olyan nagyon?

Ha szeret kend, titkolja kend,

Ki ne világosítsa kend.

Jó szeretni, de titkosan,

Nem mindenkor világosan.

A ki világosan szeret:

Megitélik az emberek.