Читать книгу Magyar népdalok (Magyar remekirók 54. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 16

A pünkösdi rózsa kihajlott az utra,

Az én szekeremnek kifelé a rudja.

Jóra-e vagy rosszra, a jó isten tudja,

Minden horgast-borgast ő fordíthat jóra.

Kimenék, kimenék, kimenék az utra,

Látám édesemet, ő is láta engem,

Akarám kérdeni, szánom busitani,

Mint gyenge iffiat megszomorítani.

Áldott az az anya, ki tégedet szült volt,

A ki téged szült volt, téged fölnevelt volt,

Adjon isten annak ezernyi ezer jót,

Ki a te bölcsődet megrendítette volt.

Nem egyszer, nem egyszer, ezernyi ezerszer,

Ugy halottam, rózsám, rózsafán termettél,

Piros pünkösd napján hajnalban születtél,

Áldott az a napom, melyen megszerettél!