Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 115

Piros a konkoly virága,

A szép legény mindig rózsa;

Megházasodik, elhervad,

Legénységétől elmarad.

Hegytetőn terem a bokor,

A legényeké a pokol;

Magas fán terem a zöld ág,

A lányoké a mennyország.

Ne higy akkor a legénynek,

Mikor azt mondja: szeretlek;

Mikor kezed a kezébe,

Akkor is más van eszébe.