Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 122

Álom, álom-e vagy valóság?

A mit látok, mind mulandóság.

E ritka szépség, látom, én vagyok,

Örömemben majd elájulok.

Czukorban, téjben, mézben feredek,

Bibor-bársonyba öltözködhetek.

Száz szolgát, s szobaleányt tarthatok,

Üveges hintóban járhatok.