Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 119

Már mi nálunk igy köszönnek:

Adjon isten engem kendnek!

Én pedig ezt igy fogadom!

Köszönöm, édes galambom.

Már mi nálunk az a szokás,

Nem is leány, ha nem ragyás,

Illik neki rettenetes,

Ha egy kissé himlőhelyes.

Ugy meg vagyok határozva,

Mint a csikó kantározva.

Szabadságom be van zárva,

Mint a madár kalitkába.

Megégett a réten a nád,

Mindig szerettem a barnát.

Megégett a cserfatőke,

Szebb a barna, mint a szőke.