Читать книгу Verseim - Péli Gábor - Страница 11

Nem vagyok szent

Nyugodtan feszíts keresztre,

A legnagyobbra, ott középen.

Gyere, köpd le az arcom,

A töviskoszorút hiányolom.

De itt nincs harmadnap feltámadás,

Ez nem egy újabb ráadás,

Nekem ennyi az élet: padlón a gáz,

Nem vagyok szent, nem lesz változás.

Vannak hibák, ezt vállalom,

A súlyokat cipelem a vállamon.

Lehet, nem tetszik, ahogy mondom,

De ez már nem az én gondom.

Nem összekulcsolt kézzel, térdelve,

Emelt fővel, egyenesen előre,

Néha egyedül, lenn a mélyben,

Mindig látom, hol az út vége.

Persze sok mindent újrakezdenék,

De akkor belül változna az én.

Csak rajtam áll, merre tovább:

Velem jössz, vagy félreállsz.

Hidd el, nem vagyok szent,

Nem kell glória fejemre,

Én a hibáimat elfogadtam,

Ahogy élek, nekem a világ szabad.