Читать книгу Verseim - Péli Gábor - Страница 15

Az a pillanat

Ha behunyom a szemem,

Én tisztán emlékszem

Arra a pillanatra,

Mely a jelenből kiragadt.

Akkor és ott megszűnt a világ,

Nem érdekelt, ha bármi fájt,

Nem hallottam, nem láttam,

Csak éreztem: a kör bezárva.

Mintha órák lettek volna,

A mutató oly lassan haladt,

Pedig csak egy pillanat volt,

Amit az élet belém kódolt.

Valahol egy távoli álomban,

Ott, ahol a lélek szabad,

Nincsenek rajta láncok,

A boldogságot kiáltom.