Читать книгу Verseim - Péli Gábor - Страница 6

Hagyj élni!

Szia, Anya! Hallod a hangomat?

Itt vagyok a szíved alatt.

Még nem találom helyem,

Remélem, te majd vezetsz,

Anya! Várom, hogy lássalak,

Karjaidban majd elaludjak.

Ugye esténként majd mesélsz nekem,

Veled álomra hajtsam fejem.

Anya! Ugye sok kalandunk lesz,

A világban bármerre elviszel?

Oly lassan telik az idő itt benn,

Csak körbe-körbe forgok egyhelyben.

Anya! Ugye te is boldogan várod,

Karjaidban velem találkozz?

Kérlek, nagyon vigyázz rám,

Hogy később én vigyázhassak rád.

Anya! Merre vagy? Félek

Idebenn, a könnyeid érzem.

Hirtelen hűvös lett itt minden,

Menekülnék, de kiút nincsen.

Anya! Miért nem válaszolsz?

Valami idegen ért lábamhoz,

Egy halott sóhajtás szökik fel.

Anya! Hol vagy? Nekem élnem kell!

Anya! Ne hagyd, késő legyen,

Ne engedj be a sötétbe!

Anya! Hiába kiáltok én feléd?

Már csak a hideg érintés.

Tudnod kell, anya, visszajövök;

Egy seb leszek a szíved fölött.

Lelkedbe vésve egyetlen felirat:

Csak az a bűne, hogy élni akart.