Читать книгу Verseim - Péli Gábor - Страница 16

Nem számít a holnap

A vonat ablakán arcképed,

Múltból táplálkozó emlékek,

És már képes vagyok elhinni,

A jövő felé szabadon szállni.

Nem tudni, mennyi idő juthat,

Vajon mit hozhat a holnap,

Mindig csak a jelen, csak a most,

Felettünk csak a csillagok.

A hosszú utamra sok erőt,

A pillanatokban több időt,

Nincs sok, csak ennyi a kérés,

S akkor mindig kék az ég.

Apró dobbanás szívemben,

Mosolyom szélnek eresztem,

Az érzés újra és újra hazatér,

Nem számít, a holnap mennyit ér.