Читать книгу Verseim - Péli Gábor - Страница 13

Sorvadj el!

Ez nem Tibi bácsi, meg a kibaszott pöttyös labda,

Ne lepődj, ha a másikat nem a fal adja.

Húzogasd a farkad előre meg hátra,

Sorvadj el! Hidd el, ezt senki se bánja.

Persze, röhögj csak a képembe nyugodtan,

De sosem leszel, csak árnyék a nyomomban.

Te két lépés után a sorvadást választanád,

Minthogy velem a harcban meghalnál.

Nyugalom, meghozom a döntést helyetted,

Egy tompa késsel vágom az ereid fel.

Hallani akarom, hogy valami igazért kiabálsz,

Ne csak a hamis legyen, amiért imádkoznál.

Persze otthon a fotel melegítse fel segged,

Az ablak mögül ordítva üzensz a népnek

Mindenki szánalmasnak tekint már téged,

Sorvadj el, neked nincs már más végzet.