Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 112

Menj szeretőm ablakába,

Röpülj az ő szobájába,

Te kis fecske! s azt izenem,

Hogy őtet most is szeretem.

Jőjön hozzám vacsorára,

Szivesen elvárom mára;

Csak hogy egy pár csókot adjon,

S kedves szeretőm maradjon.

Jó neszmélyi bort hozattam,

Asztalom tele rakattam

Rétesekkel, pogácsákkal,

Sárga, veres violákkal.

Jőj el hozzám vacsorára,

Találsz egy gazdag mátkára;

Megmutatom a kincsemet,

S néked adom mindenemet.