Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 130

Jaj be szennyes a kendője,

Talán nincsen szeretője.

Adja ide, hadd mossam ki,

Ugy sem szeret engem senki.

Kinek nincsen szeretője,

Menjen ki a zöld erdőbe;

Irja fel a falevélre,

Hogy neki nincs szeretője.