Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 114

Bús az idő, bús vagyok én magam is,

Valamennyi szép leány van, mind hamis.

Szeretete nem állandó,

Mint az idő változandó, ihaja!

Felettem is mért borult be illy korán,

Mert elhagyott, kit szerettem igazán.

Másnak hódolt a hitetlen,

Azért vagyok illy kedvetlen, ihaja!

Árva vagyok, hej nincs is ollyan árva,

Mert szivedből rózsám, ki vagyok zárva.

Nem leszek én árva mindég

Boru után derül az ég, ihaja!