Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 120

Az én szeretőmnek dombon van a háza,

Két kereken forog csikorgós kapuja.

Az én szeretőcském piczin, parányicska,

Mindenütt megfordúl, mint a karikácska.

A berencsi utczát végig kövecsezik,

Azon az én lábam nem is ugrándozik.

A nagyfali utczát nem is kövecsezik,

Azon az én lábam mindig ugrándozik.