Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 177

Magyarország szép haza,

Hiába oltalmaza

Annyi kar s kard tégedet,

Im elvesztéd fényedet!

E nagy változást de nem

Hittük volna istenem!

Hogy az Árpád fiai

Lésznek még más csufjai.

Hol van hol, felelj puha

Nép, a gyöngy magyar ruha?

Egy rongy frakért elhányod

Dicső mentéd, dolmányod.

Régi bőrét most vedli

Nemzetem, – forhemedli,

Gérok, spenczel uj bőre,

Igy áll a szégyenkőre.

Jaj! ha dicső eleink,

Párduczbőrös őseink,

Sirjokból kiszállnának,

Magyart hol találnának?