Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 190

Volt egy szegény ember,

Nem vala egyebe,

Csak egy kék tehene,

Egy szép felesége.

Lám a szomszéd asszony

Nem ollyan szép mint én:

Mégis van ruhája,

Szép piros csizmája.

Az asszony az urát,

Arra ösztönözi:

Adja el a kéket,

Ruházza fel őtet.

Elhajtják a kéket

Gyorsan a vásárra,

Vásárolnak posztót,

Száz forint az ára.

Sem flaner, sem posztó,

Sem sinór reája.

Édes kék tehenem,

Hová lett az ára?