Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 184

Ki engem censurált,

Nagyon megránczigált,

Hogy nem rejiciált,

Becsülöm mint királyt.

Éljent kiáltok rá,

Ne legyen hamuvá.

Ki őt nem követő,

Hamuvá legyen ő –

Hamuvá.

Juratus lenni bár

Nem szégyen és nem kár.

Jobb mégis az ügyész,

Csak így az ember kész.

Örül amaz ugyan,

Sok pénze hogyha van.

De ám ez nem soká

Lesz ismét hamuvá –

Hamuvá.

Gyakorta szép leány

Ő neki csókot hány,

S csak addig szereti,

Míg pénzét csörteti,

De a zseb ha üres,

Szerelme sem tüzes.

Az eskü azután

Hamuvá lesz korán –

Hamuvá.

Máskép tesz az ügyész,

Nem fárad el az ész.

Hogyha egy pöre vész,

Mindjárt a másik kész.

De bármit tegyen ő,

Ha nincs pörkedvelő,

Kinek erszénye bő,

Hamuvá leszen ő –

Hamuvá.

Igy jártam én is hajh!

Nagy volt mindig a baj.

S a pör ha elveszett,

Minden hiába lett.

Fogytak clienseim,

Velek hah, pénzeim,

Igy csillagom leszállt,

S minden hamuvá vált –

Hamuvá.