Читать книгу A magunk szerelme: Versek - Ady Endre - Страница 17

Futó napok, kik ifjakat növesztnek,

Futó ifjak, napjaikat fogyasztók,

Tudom, hogy engem, furcsán venülőt

Megköveznek.

Bolond bensőm egy ős gyermeket hordoz,

Bátran nyulok tüzekbe a kezemmel,

Asszonyhoz, fegyverhez bátran nyulok

S mézes borhoz.

Fölröpítem piros papir-sárkányom,

Harminc év óta nem tudtam megunni,

Pórászáról ezerszer elszakadt

S még se bánom.

Két, nagy, vaksi szememben szűz magasság

Babonás képe és célja nyilallik:

Ez tart gyermeknek: a szent soha-fény

És a vakság.

Röpülj, piros sárkányom, mindig fennen,

Ha elszaladsz, küldöm másad utánad

S nem születhet gyermek, ki ereget

Lelkesebben.