Читать книгу A magunk szerelme: Versek - Ady Endre - Страница 19

Birkózó ember sohse birkóztam

Olyan elszántan, istentelenül

Magammal és maradt erőmmel,

Mint most, hogy súlyos veszedelme ül

Nyakamon a vénségnek.

Minden kétségem: a csalt-azért-sem,

Minden gőg-gondom: megmutatom

S rohanok mohó szilajsággal

Illetlenül fiatal utakon

Vissza az ifjuságba.

Áldott kifacsarása a szívnek,

Luciferi megszegülés: mohón,

Akarón, ifjakat alázva,

Frisst-dobogva az Élet-dobogón:

Élet, állok elébed.

Kis elkopók és beletörődők,

Szánjatok engem s irigyeljetek:

Így nem élhetnek hitvallásban

Csak Jézushoz meghívott gyermekek,

Akik nem félnek élni.

Így lép egy Úr sírjának feléje,

Ki szégyenli ranggal a kimulást

S nem sikolhat ki a szívéből,

Élete, lelke és az Ifjúság

S ifjan megy a Halálnak.