Читать книгу A magunk szerelme: Versek - Ady Endre - Страница 8

Alakos játék, százszor-zárt titok

Hős, futó bölcse újból és megint

Állok süppedten szókimondó bajban.

Cselek, barlangok, vermek, kárpitok,

Bozótok, lárvák, segítsetek rajtam.

Ki száz alakban százszor volt szabad

S minden arcához öltött más mezet,

Éljen és csaljon titokba-veszetten,

Mert bárki másnál több és gazdagabb,

Mert csak a koldus egy és leplezetlen.

Ragyogjatok meg, tévesztő szemek,

Édes, hazug méz, pergő, szép szavak

Csorogjatok tarkán, számítva, bátran.

Mindenki másnak mindig más legyek,

Változón szabad, gyűrütlen, arátlan.

Enszavaimmal csaljam meg magam,

Melyvoltom gondján törjem víg fejem

És száz alakkal száz vitába törjön

Lelkem, valóm, e dús alaktan,

Száz hűségű s egyetlen hű a földön.