Читать книгу Magyar népballadák (Magyar remekirók 55. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 11

Ihol elindula tizenkét kőmíves:

Ugy menyen, ugy menyen Déva vára felé.

Ők is rakni kezdik magas Déva várát.

A kit éjjel raktak: az nappal leomlott;

A kit nappal raktak: az éjjel leomlott!..

Azt a törvényt tette Kelemen kőmíves:

Melyik’ felesége hamarébb kihozza

Az ebéd vékáját,

Kő közé rakassék, ott megégettessék

Magas Déva vára, halmára rakassék!

Ihol elindúla az ő felesége,

Az ebéd vékáját a fejire téve

S a kicsi gyermekit a karjára véve

Őtet is meglátta az ő kedves társa:

«Istenem, istenem! támaszsz eleibe

Vagy két fenevadat: talán visszatérik.»

Azt is elkerűlte.

«Istenem, istenem!

Támaszsz eleibe egy fekete felhőt,

Hullas eleibe apró köves essőt;

Talán visszatérik!»

Azt is kikerűlte…

‚Jó napot, jó napot tizenkét kőmíves!

Istenem, istenem! mi dolog lehessen?

Háromszor köszönni, egyszer se fogadni!..‘

«Azt a törvényt tette a te kedves társad:

Melyik’ felesége hamarébb kihozza

Az ebéd vékáját,

Kő közé rakassék s ott megégettessék,

Magas Déva vára halmára rakassék.»

‚Nem bánom, ha úgy is!

Ha ugy megútáltad velem életed is…‘

Az ebéd vékáját fejéről levették,

Az ő kicsi fiát karjáról levették,

Mikor térdig rakták, csak tréfára vette;

Mikor övig rakták, bolondságra vette;

Mikor csecsig rakták, ő valóra vette:

‚Ne sírj kicsi fiam!

Vannak jó asszonyok, neked csecsit adnak;

Vannak jó gyermekek, téged elrengetnek;

Az égi madarak ágról-ágra szállnak,

Neked csirikolnak, téged elaltatnak!..‘

‚Apám, édes apám! hol van édes anyám?‘

«Ne sírj, kicsi fiam, mert haza jő öste!»

Östét is elvárta, s nem volt édes anyja.

‚Apám, édes apám! hol van édes anyám?‘

«Ne sírj, kicsi fiam, mert haza jő reggel!»

Reggelt is elvárta, s nem volt édes anyja.

Mind a kettő meghót!..