Читать книгу Magyar népballadák (Magyar remekirók 55. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 16

Leszállott a páva

Tengernek partjára,

Tengernek partjáról

Nagy török Császárnak

Dali udvarába.

Onnét szálla páva

– Kényes pávamadár

Tömlecz ablakára:

Ottan fúdogálá:

Szomoru énekit

Szomoru fogságban –

Egy székely katona:

«Hej páva, hej páva!

Császárné pávája!..

Ha én páva volnék,

Jó regvel felkelnék,

Folyóvizre mennék,

Folyóvizet innám,

Szárnyim csattogtatnám,

Tollamat hullatnám.

Fényes tollaimat

Szép leány fölszedné,

Az ő édesinek

Kalapjába tenné,

Bokrétába kötné.»

Hát ott üldögéle

Czifra ablakába’

Császár szép leánya,

Gyönge violája.

Ahajt meghallotta

Szomoru énekit

Székely katonának.

«Nyits ajtót, nyits ajtót,

Fegyveres istrázsa!

Császár szép leánya,

Gyönge violája,

Tőled azt kivánja. –

Ki vagy te, ki vagy te,

Énekes katona?»

«Nem látod: rab vagyok,

Térgyig vasba’ vagyok.

Székely fiu voltam,

Bátor fiu voltam;

Most semmi sem vagyok

S mégis a strázsának

Számolni kell rólam.»

«Velem jössz te mostan

Énekes katona!»

«Hova menjek én el,

Császár szép leánya?»

«Czifra palotámba,

Éjjeli szállásra.»

«Nem látod: rab vagyok?

Térgyig vasba’ vagyok.»

Ottan levéteté

Nehéz vasat róla

Fegyveres strázsával;

Ottan átölelé

Szegény székely legént

Két gyenge karjával.

Onnét elvezeté

Czifra palotába,

Ottan lefekteté

Puha selyem-ágyba.

«Enyém vagy te mostan

Szép fogoly katona!»

«Van nekem szeretőm,

Császár szép leánya!»

Ajtón hallgatózék

A nagy török császár.

«Nyits ajtót egyszerre,

Beste-lélek lánya!»

Jaj, nem nyitá ajtót,

Berugá a császár,

A nagy török császár.

Székely katonának

Ott fejét elvette,

Testét a tengerbe

Belé is vetette.

«Hát te beste-lélek!

Három halál közül

Melyiket választod?

Vizbe vettesselek?

Megégettesselek?

Vagy halálig tartó

Tömleczre vesselek?»

Jaj hiába kéri

Császár szép leánya,

– Gyönge violája –

A nagy török császárt.

Vizbe nem vetteté,

Tüzbe nem vetteté,

Záratá toronyba,

Szomoru fogságba.

Onnét siratozá

Szép fogoly katonát,

Onnét fúdogálá

Szomoru énekit

Székely katonának.

Szomoru énektől

Éjjel sem alhaték,

Nappal sem nyughaték

A nagy török császár.

«Hozzátok elémbe,

Beste-lélek lányát!»

Eleibe vitték.

«Hát te mit énekelsz,

Beste-lélek lánya!?

Éjjel nem alhatom,

Nappal nem nyughatom.»

«Szomoru énekit

Székely katonának.»

«Egyszerre vigyétek

A tüzbe vessétek!»

Egyszeribe vitték,

A tüzbe vetették.

Tüz meg nem égette

Császár szép leányát,

Gyönge violáját.

«Egyszerre vigyétek,

Tengerbe vessétek

Beste-lélek lányát!

Székely katonához!»

Egyszeribe vitték,

Tengerbe vetették,

Tenger béfogadta,

Szépen eltakarta,

Székely katonával

Egy helyre habarta

Császár szép leányát,

Gyönge violáját!