Читать книгу Magyar népballadák (Magyar remekirók 55. kötet) - Endrődi Sándor - Страница 19

Maradj itthon, maradj, én édes jó uram,

Látod beteg vagyok, könnyen meghalhatok

Nyitott szempilláim nem lesz, ki befogja,

A ki megölelje, a ki megcsókolja,

Ha már te is elmégy, ujszülött fiamat!

– Jaj nem maradhatok, drága feleségem,

Még tegnap kaptam a czitáló levelet

Nagy vörös pecséttel a fejedelemtől,

Abba vagyon írva: egyszeribe menjek!

Kesereg az asszony, jaj de nem hallgatja

Jó Daniel Imre

Otthon csak azt mondja: Megyen Fejérvárba,

De nem oda megyen.

A szomszéd faluba vagyon egy szép asszony,

Ahhoz járogat ő.

Beugrat a kapun, a szép asszony várja

Tyúkos vacsorára; tölti poharába

Piros színű borát, orczájára rakja

Szerelmetes csókját.

Reggelig mulatna ott Daniel Imre,

Ha meg nem érkezne puskásan a gazda.

Ott keresztűl lőtte; testit a Vargyasba,

A Vargyas vizébe beléeresztette.

Vágtat a paripa a Vargyasra inni,

Hej, de nem ihatik: vér vagyon a vízbe.

A Daniel vére.

Haldoklik az asszony; nyitott szempilláit

Nincs, a ki befogja, – a ki vigasztalja,

A ki megcsókolja most született fiát.