Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 135

Édes kedves galambocskám, kis Zsuzsánnám!

Ha el jőnél néha hozzám, én nem bánnám;

Jaj de a szeretet arra nem mehetett,

Hogy véghez vihetnők az igyekezetet.

Elmennék én ti hozzátok, ha lehetne;

Ha engemet egy valaki nem szeretne;

Csalom a szivedet, te meg az enyimet,

Kérjed istenünket, adjon öszve minket.