Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 149

Végig mentem udvarodon,

Betekinték ablakodon,

Gyertya égett asztalodon,

Barna legény a padodon.

Tudom rózsám, fáj a szived,

Gyenge szemed rám sem nézhet;

Nem is hiszem, hogy ne fájna,

Fekete gyászban ne járna.

Fekete gyászban jár szivem,

Mert elhagyott egy reményem,

Mert elhagyott a hitetlen,

Kiért holtig fáj a szivem.

Barna babám, de megcsaltál,

De kedves szeretőm voltál;

Megöleltél, megcsókoltál,

Álnok szivű, de elhagytál.