Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 140

Menj el édes fecském, violám köszöntsed,

Nagy alázatosan házban valót kérjed.

Nem dicsérem, de szép, mint hajnali csillag,

Angyalka módjára, ki előttem ballag.

A nevét ha kérdem, hol lakol, szép alak,

Két szép szemeivel integet, ugy ballag.

Aranynyal kellene nevedet leirni,

Gyémánt kőtáblára szépen lerajzolni.

Rubint kőbül formált ládában tartani,

Ünnepet kellene nevednek szentelni.

Vagy enyimmé teszlek, vagy elválok tőled,

Vagy hozzám keritlek, vagy meghalok érted;

Szánj meg édes rózsám, igen szépen kérlek,

Engem ugy segéljen! szivemből szeretlek.