Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 154

Fáj a szivem, megvallom,

Érted, kedves angyalom!

Alig, alig dobog már,

Vagy talán bennem sincs már.

Mert, mihelyt megláttalak,

Mindjárt megkivántalak;

Mert két szemed fekete,

A szivem megszerette.

Ne egy arany, másik is,

Harmadik is, magam is;

Ha szeretsz is, ha nem is,

Csókollak ezerszer is.

Leiratom képedet,

Aranynyal a nevedet,

Gyönyörű termetedet,

Fekete két szemedet.