Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 168

Kisérj ki rózsám, siromig,

Az örök nyugodalomig.

Vess rám egy két kapa földet,

Talán megérdemlem tőled.

Ha mégy a temető kertbe,

Ird fel sirom keresztére:

Itt fekszik egy hiv szerető,

Nyugtassa meg a teremtő!

Siromra ültess egy fácskát,

Vagy pedig egy bokor rózsát;

Hadd lássa meg, a ki ott jár,

Soha nem voltam csapodár.

Azt, hogy szerettelek mondd ki

Bátran, ha kérdi valaki.

De azután mást ne szeress,

Több szeretőt el ne temess.