Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 166

Most két hete vagy három,

Elhagyott a galambom.

Hej! elhagyott, be bánom,

Sohsem lesz többé nyugtom.

Még a szivem is vérzett,

Midőn a sors ugy végzett,

Hogy te tőled galambom,

Örökre kell elválnom!

Csendes patak folydogál,

Az én szemem sirdogál.

Sirok érted, mig élek,

Mig bennem lesz a lélek.