Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 170

Farsangban kell vigadni,

Örömjelt kell adni,

Nem kell busulni,

Sem könyvből tanulni.

Hanem vidulni,

Énekre indulni.

A kinek van jó kedve,

Jól van nevekedve,

Beszél vig szóval,

Jár teli kancsóval,

Vörös gyurkóval,

És meleg fánkkal.

A kinek ma kedve nincs,

Annak csöpp esze sincs;

Meghült a vére.

Menjen csak izére,

Maga helyére,

Meleg kemenczére.

Gondot ma le kell tenni,

A fánkot kell enni.

Mikor azt falom,

Nagy hasznát találom,

Mert tapasztalom,

Hogy tőle van álom.

Mostan a bor ollyan kincs,

Mellynél semmi jobb nincs.

Az ő jósága,

Eszünk okossága,

Ifjak vigsága,

Vének orvossága.

A ki a jó borral él,

Betegségtől nem fél.

Tréfál, mint pulya,

Nincsen semmi búja;

E nótát fújja:

Haja, heje, huja!