Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 153

Kék eres a szőlőlevel,

A szép asszony szép lányt nevel.

Mióta felcseperedtem,

Mindig a szépet szerettem.

Csipkés a szőlő levele,

Most jött a rózsám levele.

Mit ér nekem a levele,

Ha nem beszélhetek vele.

Az én rózsám szemöldöke

Többet ér, mint a hat ökre;

A hat ökre szántó vető,

Az én rózsám hív szerető.

Ágas bogas sürű tölgyfa,

Nem láttam a rózsám még ma,

Nem is volt még ma víg napom,

Homályba borult csillagom.

Az én rózsám szeme, szája

Többet ér, mint a fajtája.

A fajtája fekete gyász,

Az én rózsám arany kalász.

Búzát kötöttem keresztbe,

Nem tudom, hány van ezerbe;

A mennyi szem van ezerbe,

Annyiszor jussak eszedbe.