Читать книгу Népdalok és mondák (1. kötet) - Erdélyi János - Страница 169

Sokszor kértem én az istent, nagy szivem szerint,

Hogy mutasson társat nekem, e világ szerint,

Kivel holtig együtt éljek a törvény szerint.

Társul adtak, kegyes egek, téged én nekem,

Hogy te lennél nyavalyámba nagy segítségem,

Mindenekben ékességem, nagy tisztességem.

Egyetemben az ur isten soká éltessen,

Gonosz hirtől, névtől minket megőrizzen,

És egymással mind holtunkig megelégitsen.

Piros, gyenge, szép orczádra tekintetemben

Vedd eszedben, mire intlek nagy örömömben,

Hogy mind holtig maradhassunk tisztességünkben.

A te nyájas, vig személyed nálam igy kedves,

Beszédemnek ha leendesz te engedelmes,

Lészsz érette mindeneknél nagy dicséretes.

Nevekedik hirünk, nevünk, és tisztességünk,

Törvény szerint szeretettel ha együtt élünk,

Az istennek áldomása leszen mi rajtunk.

Vigan látjuk házasságnak drága gyümölcsét,

Minden nemü jószágunknak nevekedését,

Ha hallgatjuk szeretettel egymás beszédét.

Segít minket itt ur isten, e világ szerint,

Nyugalmat ád holtunk után, más világ szerint,

Ha most élünk az egeknek törvénye szerint.

Nálad hagyom az én hitem, drága zálogom,

Szerelmemet egyetemben véle ajánlom;

E mai nap már magamat neked áldozom.

Irjad el be vig szivedben, a mit most mondok,

Mert nagy drága kincset most te nálad én hagyok,

Kiről neked jövendőre nagy sokat szólok.

Legyen nálad én zálogom, mint egy rejtett kincs;

A te két szép szemeiddel gyakran rám tekints,

Intésemtől engem mindenkoron megemlits.

Akár én hol járjak, keljek e világ szerint,

Noha bátor távul legyek szerelmem szerint,

Vig szivemben nálad vagyok szerelmem szerint.

A virág igy szól viszontag szeretőjének:

Kikről mostan neveztetett e kisded ének,

Mert ők ketten isten szerint igy beszélének.

Nálam kedves és szerelmes a te beszéded,

Drágalátos, tisztességes minden intésed,

Hűv szivemben helyheztetem, mint drága kincset.

Nem akarom megbántanom te vig kedvedet,

A miben megismerhetem te erkölcsedet,

Ahhoz szabom én elmémet és életemet.

Az ur isten minket együtt soká éltessen,

Minden nemü sok gonosztól megoltalmazzon,

Házasságnak gyümölcsével meglátogasson.

A szent lélek adjon nekem ollyan malasztot,

Hogy tehessek kegyelmednek olly szolgálatot,

Kivel kivess vig szivedből minden bánatot.

Mennyből legyen mindenemben nagy segedelem,

Hogy lehessen kedves nálad az én erkölcsem,

Mindenekben engedelmes az én beszédem.

Bátorítsa én elmémet az istennek malasztja,

Hogy lehessek bánatodnak vigasztalója,

Szükségednek segítője, jó társ gyámola.

Oh melly szivem szerint kérem a nagy ur istent,

Hogy éltesse együtt velem te kegyelmedet,

Elérhessem mindenekben te erkölcsedet.

Kegyelmednek ajánlom hát e nap magamat,

Szüleidnek holtig való szolgálatomat,

Tanitsanak és viseljék minden gondomat.