Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 135

Nézz ki, rózsám, ablakodból,

Most indulok a városból,

Nézz utánam keservesen,

Vagy látsz többet, vagy soha sem.

Szerettelek, de nem hitted,

Hű szerelmem megvetetted,

Megvetetted, s eltaszitál,

Engem búbánatnak adtál.

Megérem még azt az időt,

Sirva mégy el kapum előtt.

Szólok hozzád egyet, kettőt,

De azt sem ugy, mint azelőtt.