Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 152

A melly leány sokat szeret,

Jámbor asszony ritkán lehet;

Mert mihelyt annyira mehet,

Hogy fejére kontyot tehet:

Az urát nevezi lónak,

Hol deresnek, hol fakónak;

Magát pedig mondja jónak,

Nem barátja a szép szónak.

Ha még egyszer legény lennék:

Megnézném a kit elvennék;

Megválogatnám a leányt,

Mint a piaczon a dohányt.

A dohánynak a pirosát,

A leánynak a csinosát.

Ha még egyszer leány lennék:

Megnézném, hogy kihez mennék;

Megválogatnám a legényt,

Mint a piaczon az edényt.

Az edénynek a mázosát

A legénynek a szálasát.