Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 142

Ne küldj rózsám, a mezőre,

Mert elsül az orczám bőre;

S ha elvesztem szép szinemet,

Nem csókolsz szívből engemet.

Ne küldj rózsám, a templomba,

Ha nem követsz engem nyomba.

Mert ha szemem felemelem,

Sok legény néz szembe velem,

Ne küldj rózsám, a vásárba,

Sok eladó van ott nyárba,

Ha engem is annak néznek,

Hát ha tőled eligéznek?

„Menj el, rózsám, a mezőre,

Ha elsül is orczád bőre,

Ugy is barna szép képedet,

Csókolom a jó lelkedet.

Menj el rózsám, a templomba,

Követlek én téged nyomba.

S ha a szemed felemeled,

A választást bennem leled.

Menj el rózsám, a vásárba,

S ne ereszkedj mindjárt árba,

Minden lépteden én nézlek,

S mások elől eligézlek.“