Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 140

Tótfaluban jártam az estve,

Azt is az én rózsám megleste.

Még ma mindig hányta szememre:

Hol voltál te rózsám, az estve?

Nem ültem én ott is sokáig,

Éjfél után három óráig.

Nem csináltam én ott egyebet,

Vállára tettem két kezemet.

Megöleltem karcsu derekát,

Megcsókoltam piros ajakát;

Édes rózsám, kérlek tégedet,

Ne pirongass azért engemet.

Mert majd sokat sirok, busúlok,

Meghasad a szivem, meghalok.