Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 136

Gyászban derült én reggelem,

Szomorúan jött éjjelem.

Nekem a legtisztább estve,

Gyász szinre van érted festve.

Ellenem fúnak a szelek,

Enyhelyet is alig lelek,

Kedvem semmiben sem telik,

Bumat minden nap nevelik.

A kinek kedvében jártam,

A kitől legtöbb jót vártam:

Rágalmazó nyelvek mellett

Az is ellenségemmé lett.