Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 151

A melly leány sokat szeret,

Jámbor asszony ritkán lehet.

Mert ha már annyira mehet,

Hogy fejére kontyot tehet:

Nevezi az urát lónak,

Hol deresnek, hol fakónak;

Magát pedig tartja jónak,

S nem barátja egy jó szónak.

Ha ura megy a mezőre,

Más fekszik a lepedőre.

Mig haza jön nagy későre,

Megellik addig a sőre.