Читать книгу Népdalok és mondák (3. kötet) - Erdélyi János - Страница 143

Elment az én rózsám

Idegen országra;

Azt izente vissza

Hogy menjek utána.

Ha én aztat tudnám:

Mellyik uton ment el,

Azt én felszántanám

Aranyos ekével.

Azt én be is vetném

Apró szemű gyöngygyel,

El is boronálnám

Sűrü könyeimmel.

Azt én meggyászolnám

Délig feketével,

Délután pediglen

Patyolat fehérrel.